Daniel Goleman: TĂĄrsas intelligencia - az emberi kapcsolatok Ăşj tudomĂĄnya

A pszichológus berkekben már klasszikusnak számító Érzelmi intelligencia címû könyv szerzõje, Daniel Goleman az intelligencia újabb vetületét mutatja be. Míg az elõbbi írása az egyénen belüli emocionális útvesztõkkel foglalkozik, a mostani a társak közötti viszonyokra irányítja a figyelmet, azt érzékeltetve, hogy a kettõ együtt elengedhetetlen harmonikus lelki fejlõdésünk szempontjából.

Nyitott KĂśnyvmĂťhely, Budapest 2007
504 oldal, 3480 Ft


Daniel Goleman cĂŠlja egy olyan szĂźletĂŠsben lĂŠvĂľ tudomĂĄny bemutatĂĄsa, amely az eddigieknĂŠl mĂŠlyebb betekintĂŠst enged a szemĂŠlykĂśzi kapcsolatok vilĂĄgĂĄba. Ennek az Ăşj tudomĂĄnyĂĄgnak - a kognitĂ­v tĂĄrsas idegtudomĂĄnynak - egyik alapkijelentĂŠse, hogy az ember kĂśtĂľdĂŠsre szĂźletett. Az eleinte nem kimondottan ĂşjszerĂťnek hatĂł felfedezĂŠs attĂłl vĂĄlik izgalmassĂĄ, hogy a neurobiolĂłgia eredmĂŠnyeinek felhasznĂĄlĂĄsĂĄval agyunk olyan tulajdonsĂĄgai tĂĄrulnak fel, amelyek alapjĂĄn a tovĂĄbbiakban mĂĄr indokolt az elnevezĂŠs: szociĂĄbilis agy.

A szerzĂľ figyelmĂŠnek kĂśzĂŠppontjĂĄban az emberi kapcsolatokat szabĂĄlyozĂł idegrendszeri folyamatok ĂĄllnak, s az, hogy a szociĂĄlis kĂśrnyezet mikĂŠnt hat az agysejtek biolĂłgiĂĄjĂĄra, a lehangolĂł vagy ĂŠppen vĂŠrpezsdĂ­tĂľ emberi kapcsolatok milyen hatĂĄssal vannak az immunrendszerĂźnkre. Egyszerre rĂŠmĂźlĂźnk ĂŠs kĂśnnyebbĂźlĂźnk meg, amikor kiderĂźl, hogy a rossz interperszonĂĄlis kapcsolat tĂśbbet ĂĄrthat, mint napi egy csomag cigaretta, ĂŠs a sĂşlyos betegsĂŠgek egyik legfĂľbb gyĂłgyszere lehet a kielĂŠgĂ­tĂľ ĂŠrzelmi kapcsolat.

A szerzõ olyan klasszikus teóriákból indul ki, mint Le Bon elmélete az érzelmi fertõzésrõl vagy Thorndike eredeti definíciója a szociális intelligenciáról. Az elõbbi kapcsán kifejti, hogy az érzelmek ugyanúgy terjednek, mint a vírusok, így valahányszor társas interakcióba keveredünk, pozitív és negatív emóciók küzdelmének nyertesei vagy áldozatai lehetünk. A társas intelligencia (Thorndike behaviorista megközelítését kiegészítve) ezen interakciók szabályozását és tudatosságát jelenti, amellett, hogy õszintén és természetesen éljük meg õket. Ha magas szociális intelligenciával rendelkezünk, akkor finoman tudjuk hangolni társas kapcsolatainkat, érzékenyek vagyunk az egyes interakciók különbözõségeire, tudatában vagyunk az eltérõ szociális helyezetek dinamikájának és jól alkalmazkodunk a társas élet esetleges játszmáihoz is. Mindennek az alapfeltétele az empátia, azaz a mások érzéseinek azonosítása, átélése és az azokra való megfelelõ reagálás képessége. A spektrum széles, a kategóriák változatosak, a szerzõ pedig szemléletesen írja le mindezen képességek egészséges és patologiás dimenzióját. Így megismerünk számos pszichológiai kórképet is, amely a társas intelligencia (és az empátia) deficitjje vagy akár túlzott megléte miatt válik kórképpé. Megtudjuk, miért számkivetett az autista vagy az Asperger-szindrómás a társadalomban, vagy mitõl kegyetlen, de bizonyos helyzetekben elbûvölõ is a pszichopata vagy a nárcisztikus személyiség.
Goleman szĂŠlesebb tĂĄrsadalmi keretben is megmutatja a szociĂĄlis intelligencia jelentĂľsĂŠgĂŠt, amikor hangsĂşlyozza, hogy a tĂĄrsadalom a szemĂŠlyek kĂśzĂśtti interakciĂłk sorozatĂĄbĂłl ĂŠpĂźl fel, ezĂŠrt akĂĄr a mozgatĂłrugĂłjakĂŠnt is felfoghatĂł. A szociĂĄlis intelligencia teszi hatĂŠkonnyĂĄ a vezetĂľket, a tanĂĄrokat, a politikusokat, az egĂŠszsĂŠgĂźgyben dolgozĂłkat ĂŠs a tĂĄrsadalom szĂĄmos tovĂĄbbi rĂŠszvevĂľjĂŠt, alapvetĂľen befolyĂĄsolva a nagy egĂŠsz mĂťkĂśdĂŠsĂŠt. A fogalom bevezetĂŠsĂŠvel Goleman a tĂĄrsadalomkritika terĂźletĂŠn is Ăşj nĂŠzĂľpontot vezet be.
A fenti kĂŠt tĂŠtel ĂśsszekapcsolĂĄsĂĄval, miszerint a tĂĄrsas intelligencia egyĂŠni- ĂŠs csoportszinten is a legfĂľbb hajtĂłerĂľ, odĂĄig jut el, hogy a szociabilitĂĄs a fĂľemlĂľsĂśk ĂŠs az ember legfĂľbb evolĂşciĂłs tĂşlĂŠlĂŠsi stratĂŠgiĂĄja. E nĂŠlkĂźl nem mĂťkĂśdhetne sem az egyĂŠn, sem a tĂĄrsadalom.
A szerzĂľ magabiztosan mozog a kĂźlĂśnbĂśzĂľ pszicholĂłgiai iskolĂĄk kĂśzĂśtt, eklektikus szemlĂŠletĂŠre jellemzĂľ, hogy a klasszikus kognitĂ­v-tanulĂĄselmĂŠleti vizsgĂĄlatok tanulsĂĄgait olykor pszichoanalitikus esetleĂ­rĂĄsokkal egĂŠszĂ­ti ki, tovĂĄbb ĂĄrnyalva a kĂŠpet az Ăşj neurolĂłgiai kutatĂĄsok eredmĂŠnyeivel is. Az utĂłbbi ugyanakkor ne riasszon el senkit, a szerzĂľ stĂ­lusĂĄra az amerikai pragmatizmus jellemzĂľ: minden elvont vagy "tĂşl" tudomĂĄnyos eredmĂŠnyt szemlĂŠletesen ĂŠs analĂłgiĂĄkat hasznĂĄlva mutat be, gyakorlati pĂŠldĂĄkkal is ĂśsszekĂśtve Ăľket.
A könyv tehát tudatosan olvasó-barát, minden fejezetet egy-egy személyes élmény, városi anekdota vagy tudománytörténeti pletyka indít, és így haladunk észrevétlenül az "igazi" tudomány mélyebb rétegei felé. Így aztán, ha figyelmesen olvasunk, nemcsak a neurobiológiai és -anatómiai tudásunk válik naprakésszé a témában, de azt is megtudhatjuk, mit köszönhet a kognitív idegtudomány Clint Eastwoodnak...


SzlankĂł Viola

2007. december 24.