Túl a határokon
Pszinapszis 2001, harmadik nap

Vasárnapi tudósításunkat egészen korai kulturális programmal indítjuk. A hajnali koncerttel. Esetleg partyval, ha ez így szakszerűbb.

Yonderboi távol maradva is a Pszinapszisra vonzotta rajongótáborát. Lehet persze, hogy az Almássy tér az egyetlen hely a városban, ahová tizennégy éveseket is beengednek, mindenesetre egészen családias hangulatot eredményezett az ifjúság és a veterán alternatívok elvegyülése.

Jókedv és lendület jellemezte az éjszakát, eltekintve azoktól a negyven percektől, amiket kabáttal a kézben (lásd az előző napi beszámolót), a méregdrága italokért sorban állva töltött a nagyérdemű.

Az italvásárlás megpróbáltatásai és következményei még a záró estére sem múltak el nyomtalanul. A Rögtönzések színházában külön játékot kellett szentelni ennek a traumának, sőt, Kiss György Ádám a katarzis gyógyító erejét Ferenczi módszerével is kiegészítette. Megadta a paciensnek, ami hiányzott: sörre és vodkára invitálta az ominózus büfébe. Pedig a nézők már így is rendre el-eltünedeztek, hogy aztán összetört székük romjai közül, lángvörösen bújjanak elő.

Rövid hangulatjelentéseinkben tartalmi kérdésekre nem tudtunk kitérni, így a fajsúlyosabb programpontokat alig érintettük. A záró kerekasztal-beszélgetésről is csak annyit: méltó befejezése volt a rendezvénynek. Jelenits István teológus és asztaltársa, a Réz & tsa. Kft. közismert tulajdonosa valóban távol álló életszemléletet képviselt. Jó volt látni, hogy legalább a Pszinapszison felülkerekedik az értelem a külsőségeken, a szilárd értékrend a destrukción.

Reméljük, jövőre még többen jönnek el, és a szervezők pedig komolyan fontolóra veszik, hogy tágasabb helyszínt keressenek a Pszinapszis 2002-nek.

Színes Géza