A ruhatár mentén
Pszinapszis 2001, második nap

Erős Ferenc újra eljött. Alig egy éve, hogy megvívta feledhetetlen, húszperces párharcát a szúrós tekintetű asszonysággal, aki a ruhatár mellvédje mögül igyekezett őt móresre tanítani, s máris visszatért körünkbe. Bizalma láthatólag töretetlen - feltételezve, hogy nem az asztal alatt, nájlonszatyorban rejtegette nagykabátját amíg megtartotta az előadást.

A pozitív illúziók ma mégsem bizonyultak adaptívnak. Leginkább azoknak lett igazuk, akik végláthatatlan tömegeket asszociáltak az "Almássy" hívószóra. Barbár, ifjúkori sorokat a vörösboros kóláért, esetleg intellektuálisabbakat az előző Pszinapszisok előadótermei előtt. Fél délutánokat kabátra várva.

A ruhatár tehát - csakúgy, mint a hatalmas Pavlov terem - idén is elérkezett kapacitása határaihoz. Nem mondható el viszont ugyanez Popper Péterről. A szakma sztárelőadója még mindig nem tudhatja, vajon nem a Népstadionban kellene-e színre lépnie ahhoz, hogy minden jelenlévő érdekegyeztetés nélkül szívhassa be a levegőt. Nekünk, kívül rekedteknek így csak a vetítővászon jutott, meg a szuggesztív, ma kissé rekedtes dörmögés, amiből akár a nárcizmus és a kreativitás szavakat is ki lehetett hallani. Eközben bőven maradt kapacitás a felderítésre, így szomorúan konstatálhattuk, hogy Rácz Sándor után Kovács András Bálint és Yonderboi is távol marad, sőt az amerikai kommersz filmről szóló kerekasztal-beszélgetés sem a beharangozott résztvevőkkel zajlik. Talán csak Réz András látványa nyújtott némi vigaszt, ő profi ökölvívókat megszégyenítő fellépéssel melegített a kamerák össztüzében.

Estefelé már nemcsak a térkihasználás, hanem a bensőséges hangulat is az ír kocsmákat idézte, kár, hogy a koncertek csak tízkor kezdődnek. Nehéz lehet azoknak, akiket sem a Táltosjáték, sem a táncház nem köt le addig, és még cikkírással sem tudják kitölteni az időt.

Színes Géza