Magyarországi mentálhigiénés hálózatok bemutatkozása. Mit csinálnak? Hogyan működnek együtt?

március 3. (péntek) 11.00

Moderátor: Ónody Sarolta (pszichiáter főorvos, Pszichiátriai Gondozó, Szeged)

Résztvevők:

• Fodor Gábor (főosztályvezető, Oktatási Minisztérium)
• Erős Antalné (mentálhigiénikus, ÁNTSZ, Orosháza)
• Hering Zoltán (szociális szféra), Papp Izabella (mentálhigiénés szakember, Áchim L. András Általános Iskola, Békéscsaba)
• Szásziné Fehérváry Anikó (mentálhigiénikus tanár, pszichodramatista, Egyházmegyei Családpasztorációs Iroda, Szeged)

A kerekasztal-beszélgetés célja, hogy bemutassa:
Miként alkalmazzák a mentálhigiénés képzésben végzett, a segítő szakmában dolgozó szakemberek (pszichológus, orvos, pedagógus, szociális munkás, lelkész, védőnő, ápolónő, katona, jogász, stb.) az egyéni és közösségi mentálhigiéné területén szerzett ismereteiket.
A kerekasztal-beszélgetés módszere:
A különböző területeken dolgozó mentálhigiénés szakemberek bemutatják, hogy a segítő kapcsolat és a közösségi projektek hogyan működnek együtt a mentálhigiéné ismeretével és gyakorlatával a saját munkájukban, a mindennapokban.
Az Oktatási Minisztérium képviselője ismerteti a minisztérium programját a mentálhigiénés képzésben.

Hová lett Goldsmidth Dénes öröksége? - Antipszichiátria

március 3. (péntek) 11.00

Moderátor: Lust Iván (pszichoanalitikus, Faludi Gyermek és Ifjúsági Pszichoterápiás Intézet)

Résztvevők:

• Barát Katalin (pszichiáter)
• B. Gáspár Judit (pszichoanalitikus)
• Hanisch Erzsébet (szociális munkás)
• Varga Pál (pszichiáter)

Volt egyszer egy Hidegkút, "a" Hidegkút, ahol egy csomó ember naponta együtt ült a nagycsoporton, s beszélgetett. Ez nem volt mindig érdekes vagy izgalmas, néha felkavaró volt vagy humoros, máskor tárgyszerű, de például avatatlan látogató sokszor nem tudta, melyik hozzászóló milyen státusban van. Mármint hogy beteg-, vagy személyzeti tag. És ez is nagyon jó volt. Aztán például ott meg lehetett tanulni, hogy az ember nem ad ki olyan papírt (ún. zárójelentés) a betegről, amit előtte nem beszél meg vele alaposan. Aztán meg lehetett tanulni, hogy nem játsszuk meg magunkat a betegek előtt, két okból: egyrészt, mert nincsen mire, másrészt pedig felesleges, mind a betegek, mind a többiek úgyis tudták már, ki kicsoda. Aztán, ha Mariska, akit talán leghelyesebb krónikus betegnek nevezni, levelet írt a kairói Szűz Máriának Kairóba, s a levelet néhány hét múlva visszahozta a posta, hogy a címzett ismeretlen, akkor jót nevettünk. Aztán, ha meghalt valaki közülünk, akkor nagyon elkeseredtünk, talán veszekedtünk is, hogy a felelősség... féltünk is, hogy nehogy más is..., s ilyenkor a nagycsoport nagyon szomorú volt. Egy rendpártinak az egész káosznak tűnhetett, mi terápiás közösségnek neveztük, ha muszáj volt hivatalosan szólni magunkról. Elemi és egyben felsőfokú leckék voltak ezek az évek toleranciából, másság-kezelésből, betegjogokból - csupa újmódi kifejezés, amikről a hetvenes években nem igen lehetett még hallani. Most annál többet, még a pszichiátria hivatalos berkeiben is - csak az ember tűnt el az agy évtizedében a pszichiátriai beszédmódból. Ja, s Hidegkút is bezárt, most már végleg.

Az embergyerek érkezése: hova? hogyan? miért (úgy)?

március 3. (péntek) 11.00

Moderátor: Varga Katalin (Ph.D. adjunktus, ELTE Pszichológiai Intézet, Kísérleti Pszichológiai Tanszék)

Résztvevők:

• Bálint Sándor (szülész, nőgyógyász, pszichoterapeuta, Szent Imre Kórház, Budapest)
• Geréb Ágnes
• Molnár Judit (klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta)
• Paulin Ferenc (szülész-nőgyógyász, Semmelweis Egyetem, II. sz. Klinika, Budapest)
• Polyák János

Kulcsszavak: szülés, születés, korai kapcsolat, apa szerepe, otthonszülés, orvos-beteg(?) kapcsolat
A világ minden táján időről időre változik az, ahogy az egyes kultúrák megkomponálják, hogy milyen rítusok, szokások övezik a születés eseményét. A mi kultúránkban néhány éve, évtizede kezdett megbomlani az az addig szinte egyöntetű rendszer, amit hagyományos kórházi szülésnek nevezünk. Különféle alternatív irányzatok vagy elemek jelentek meg a hazai szülészeti gyakorlatban.
A fórumon a születés és szülészet terén jelenleg tapasztalható szerencsésen színes paletta jeles képviselői lesznek a vendégeink. Megismerhetjük megközelítéseik lényegét, az e mögött álló általános filozófiát, emberképet (ha van), s az ebből következő gyakorlatot, módszereket.
A közönség kérdései és észrevételei remélhetőleg segítenek áttekinteni azt, hogy hogyan illeszkednek egymáshoz, vagy épp hogy hol ütköznek ezek a megközelítések.
Levelezési cím: ELTE Varga Katalin, Budapest 1064, Izabella u. 46.
e-mail: vakata@izabell.elte.hu

Mérlegen a huszadik század pszichológiája

március 3. (péntek) 16.00

Moderátor: Racsmány Mihály (ELTE Pszichológiai Intézet)

Résztvevők:

• Barkóczi Ilona (professzor emeritus, ELTE Pszichológiai Intézet, Kísérleti Általános Pszichológiai Tanszék, Budapest)
• Győri Miklós (tanársegéd, ELTE Pszichológiai Intézet, Kísérleti Általános Pszichológiai Tanszék, Budapest)
• Lust Iván (pszichiáter, pszichoanalitikus, Faludi Gyermek és Ifjúsági Pszichoterápiás Intézet)
• Pléh Csaba (egyetemi tanár, MTA levelező tagja, SzTE Pszichológia Tanszék, Szeged)

A huszadik század pszichológiája sok ciklikus és önismétlő folyamaton ment át, s bár számos nehezen visszafordítható pozitív eredményt is hozott, néhány problémát mindezidáig nem tudott megoldani.
1. Megfosztotta az embert a tudat hübriszétől. Ez a pszichoanalitikus és a behaviorista gondolkodás közös üzenete.
2. Magyarázó elvvé tette a fejlődést, amiben a két fenti irányzat mellett Piaget is osztozik.
3. A belső emberre a korábbinál strukturáltabb felfogásokat fogalmazott meg az alaklélektanban, Piaget-nál, a kognitív pszichológiában.
4. Kezdeti, beavatkozásaiban egyszerű és gondolkodásában profetikus lelkesedése után kialakított egy visszafogottabb alkalmazott lélektant.
5. Számos győzedelmes megoldást hirdetett Vigotszkijtól a mai neuropszichológiáig, de nem tudott fogalmilag megküzdeni a neurális magyarázat pszichológiai érvényének kérdésével.
6. Továbbra is nagy gond az egyéni változatok értékének és eredetének kérdése.

Pszichológus etika - Milyen jogszabályok érvényesek? Milyen kötelezettségeink vannak?

március 3. (péntek) 18.00

Moderátor: Kiss Tibor Cece (pszichológus hallgató, ELTE BTK Pszichológiai Intézet, Budapest)

Résztvevők:

• Bányai Éva (Magyar Pszichológiai Társaság elnöke)
• Horányi Györgyné (Magyar Pszichológiai Társaság, Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete Etikai Bizottság elnöke)
• Klein Sándor (pszichológus, tanszékvezető egyetemi tanár, JPTE, Pécs)
• Vekerdy Ida (Magyar Pszichológiai Társaság, Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete Etikai Bizottság társelnöke)

A pszichoanalízis 100 éve

március 4. (szombat) 11.00

Moderátor: Harmatta János (pszichiáter, pszichoanalitikus, OPNI Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály)

Résztvevők:

• Erős Ferenc (egyetemi tanár, MTA Pszichológiai Intézet, JPTE BTK)
• Lukács Dénes (pszichoanalitikus)
• Mészáros Judit (pszichoanalitikus)
• Nemes Lívia (pszichoanalitikus)
• Vikár György (pszichoanalitikus)

A pszichoanalízis létezését 1900-tól, Freud Álomfejtés című munkájának megjelenésétől számítjuk. A magyar pszichoanalízis alig 8 évvel fiatalabb csak, Ferenczi Sándor Pszichoanalízis és pedagógia című előadása jelzi születését. A kerekasztal résztvevői ennek a 100 évnek a legfontosabb állomásait tekintik át, Freud és Ferenczi, illetve az újabb generációk munkássága kapcsán. Szó lesz a pszichoanalízis hatásáról, a pszichoanalitikus elmélet és technika fejlődéséről. A hazai pszichoanalízis jeles, külföldre szakadt képviselőiről, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület újraalakításáról, a betagozódásról a nemzetközi fejlődésbe. Ha az idő engedi, a pszichoanalízis klinikai jelentőségét és a pszichoterápiás képzésben elfoglalt helyét is tárgyalni fogjuk.

A szexualitás szerepe életünkben

március 4. (szombat) 11.00

Moderátor: Császár Noémi (klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, Pszichofitness Bt)

Résztvevők: Blankenstein Miklós (lelkész)

Felnőtté válni a XXI. században
A média szerepe a mintaválasztásban. Identitáskeresés, identitáskrízis. Csekély-e az önismeretünk?

március 5. (vasárnap) 11.00

Moderátor: Nógrádiné Várhalmi Judit (mentálhigiénikus, MENTÁL-KONTAKT Mentálhigiénés Tanácsadó Szolgálat)

Résztvevők:

• Bíró Ildikó (média szociológus)
• Farkas Eszter (MTV Gyermek- és Ifjúsági Szerkesztőség vezetője)
• György Péter (esztéta, egyetemi docens, ELTE Esztétika Tanszék)
• Kósa Éva (egyetemi docens, ELTE Pszichológiai Intézet, Társadalom- és Neveléspszchológiai Tanszék, Budapest)
• Vetró Ágnes (gyermekorvos, Szeged)

Szép, ápolt, kiegyensúlyozott emberek egy szürrealisztikus tárgytérben, a nap és az ifjúság özönében óvják testüket, vagy éppen gondtalanul koccintanak áttetszően csillogó szeszes italukkal. Csúcs ez az érzés!... A javak bősége a fogyasztás szabadságát ígéri, ezért magunk állíthatjuk össze fogyasztási modellünket, életstílusunkat, személyünk szimbolizációját. Eredeti lehetek, egyéniség, úgy, ahogy a montázs eredeti. Az életstílus reklám, az élvezeti szerek propagálására kifejezetten alkalmas. Megismertettek bennünket egy új jelszóval, az életstílus: lifestyle solution-nal. Sokan valami originális pszichológiai műszónak véltük. Az addikciós mechanizmusok minden vegyszer nélkül működni tudnak, és ennek fényében egy pillantásra érdemes elgondolkodnunk e "szép új világ"-on, ahol az emberek napi négy-öt órára szabadidős televízió-szemléléshez szoktatva. Ennek fő táplálója a hirdetőipar, az életstílus, és életstílus-hirdetésekkel mindnyájan találkozunk naponta.
Egyik hazai, méregdrága, exkluzív "mértékadó" magazinunk csupanegéd macho férfimodellje hirdeti: "Semmi bombanő. Semmi szenvedélyes ölelkezés. Semmi idétlen naplemente. Csak egy csodás illat." Világos. Így már érthető, hogy az agresszív reklámokon felnövekvő férfinép miért is nem hiszi, hogy férfi és nő egyaránt lelkesedhet az érzelmekért, miért nem hiszi, hogy a nő (is) méltó arra, hogy szeressék, hogy örüljenek neki. Szamárság az, hogy a férfi ne mutassa ki az érzelmeit. Az "érzelmi fogyatékos" férfi, aki fél az emberektől, az asszonyoktól, fél, hogy megsebződik, fájdalom érheti, ezért tartózkodó, fél a vereségtől. Lehet, hogy soha nem jön rá, hogy mi az összhang a testi-lelki vonzódás között. Miután nem vállalja belső késztetéseit, távolságtartó az ösztönös és örökös elfojtás során, nem akar meglepődni, csalódni, ezért könnyebben közelít meg érzelmeivel természetet, műtárgyakat, bélyegeket, könyveket, mert a kutya, a horgászás, barkácsolás, meccs, építkezés veszélytelen egy élő. Kiszámíthatatlan, titokzatos és elérhetetlen nőhöz képest. Mi már tudjuk: csak egy csodás illat… és persze siker !!! Anyagi jólét, hatalom, biztonság. A sikeres férfi nem tud mit kezdeni egy érzelmekben gazdag nővel.
Aluljárós, könnyes-bús, könyves-pótmesén felnőtt nőszemélyek megőrülnek a sikeres férfiakért. Ám fájdalom, az aluljárókban és az élet prózai színterein viszont nem kóborolnak a sikeres férfiak. Nem csoda, hogy az a nő, aki nem tudja, és nem hiszi, hogy ő méltó arra, hogy szeressék és örüljenek neki, titkolja az érzelmeit, fél a férfiaktól. Ez a nő gyakran használja drog helyett a szexet, nehogy magára hagyják. Ugyanis nemcsak szexuális technika, de gyöngédség, lelki beállítottság is szükséges ahhoz, hogy a hálószobán kívül is kifejezhető legyen a vonzódás, közelség, elfogadás. A nők mindig elégedettek azokkal a férfiakkal, akik lehetővé teszik számukra, hogy elégedettek önmagukkal.
A rendszerváltás óta sok szó esett a nők ellen elkövetett erőszakról, a testi-lelki bántalmazás fajtáiról. Úgy vélem, hogy ha egy társadalomban a nőket sanyargatják, nyilvánvaló, hogy a férfiak sem járhatnak sokkal jobban. Ma ugyanis a mindennapi életben egyre kisebb szerepet játszik a nyers fizikai erő. A valódi erőviszonyokat mindenekelőtt a jövedelem és a vagyon, a státus és a kapcsolatok határozzák meg. Ebből is kitűnik, mennyire hamis képet festenek a mai világról a különböző TV-sorozatok, melyekben még mindig az erő és a testi ügyesség dominál. A nézőknek ámbátor éppen erre van szükségük, hogy elfeledkezzenek a valóságról. Anyagi és presztízs tekintetében a férfiak is kerülhetnek alárendelt helyzetbe. A társadalmi-gazdasági feszültségek súlyosan fenyegetik, szétrobbantják érzelmi életünk alapvető keretét, a családot. Ez a könyörtelen és átmeneti világ különböző korosztályokhoz tartozó férfiakat és nőket formált a saját képére és hasonlatosságára. Miközben a filmvászon, TV, videó és a média vonzó és elérhetetlen szerepek sokaságával bombáz bennünket, eltűnő félben vannak magánéletünk hagyományos orientációs pontjai, lassanként már a nemi szerepeinkben is megzavarodunk. Megoldást csak a nevelés és az oktatás hozhat, mely a pszichológiai kultúra szintjének növelésével, a mentálhigiénés ismeretek terjesztésével felkészíti a jövendő nemzedéket a sokoldalú alkalmazkodásra, és elősegíti az autonómiára épülő érzelmi kultúra elsajátítását. Ehhez azonban az iskolának is, a családnak is át kell alakulnia, és jelenleg ennek a kívánatos folyamatnak még inkább az elején, mint a közepén tartunk. Vagy mégsem?

Szellemi utak, vallásos szükségletek
Lehetőségek és kockázatok az egyéni útkeresésben

március 5. (vasránap) 11.00

Moderátor: Orosz Katalin (klinikai szakpszichológus, Szivárványház Transzperszonális Központ)

Résztvevők:

• Eisler Olga (neuropszichiáter, OPNI Epilepszia Centrum)
• Kamarás István (Ph.D. egyetemi docens, Veszprémi Egyetem)
• Pressing Lajos (pszichológus, buddhista tanító, Buddhista Misszió)
• Szombati Ágnes

Személyes emberi szükségletünk, hogy születésünk és halálunk között megtaláljuk életünk értelmét, kialakítsuk alapvető értékeink rendszerét, rítusokon keresztül megélhessük a valahová tartozás, a "résznek lenni" élményét.
A hagyományos életkeretek lebomlásával a nagy vallások is elveszítették az egyéni életre gyakorolt mély befolyásukat. Társadalmi jelenséggé vált az egyéni szellemi útkeresés.
A kerekasztal bemutatja azt a lélektani-társadalmi helyzetet, ahol az egyik póluson az elembertelenedés, a másikon a pszichiátriai problémává váló spirituális keresés helyezkedik el; s a kettő között számtalan próbálkozás szellemi utak megtalálására, vallási közösségek létrehozására.
C. G. Jung komplex analitikus pszichológiája, és a legújabb pszichológiai irányzat, a transzperszonális pszichológia elméleti keretei között elemezzük a jelenség lélektani indítékait. Megvizsgálunk néhány hazai és nemzetközi példát: a nagy egyházak megújuló lelkiségű csoportjait, a kisegyházak működését, a kvázi-vallásos közösségeket, a szektásodás veszélyeit.
Végül a jövőre vonatkozó kérdéseket vetünk fel.

Ember az évezred végén
A modernizáció, az informatikai forradalom milyen hatással van az életmódunkra, a családszerkezetre?

március 5. (vasárnap) 17.00

Moderátor: Mátay Mónika (Szociológiai Intézet, Budapest)

Résztvevők:

• Hász Erzsébet (író)
• Mérő László (matematikus, ELTE Pszichológiai Intézet)
• Popper Péter (pszichológus, ELTE Pszichológiai Intézet)
• Réz András (esztéta, ELTE Kulturális Menedzserképző Program)

A harmadik évezred vége előtt egy évvel, 1999 végén a keresztény világ ünnepli az évfordulót. Vannak, akik csodát várnak, mások világkatasztrófát prófétálnak, míg egyesek vagyonokat keresnek azzal az egyszerű trükkel, hogy a számítógépes rendszerek összeomlásával riasztják a pánikra hajlamos tömeget.
Szeretjük a kerek évszámokat és ellenállhatatlanul vonzódunk ahhoz, hogy ilyen alkalmakkor kiértékeljünk és jóslatokba bocsájtkozzunk. Az "Ember az évezred végén" c. kerekasztal beszélgetés célja éppen egy ilyesfajta összegzés, a feltáruló lehetőségek és az ezekkel együttjáró kihívások átgondolása.
A huszadik század végén a mesterséges intelligencia, az információs társadalom és a géntechnológia radikálisan átrendezik a világról való gondolkodás dimenzióit. Az internet felhasználó számára szinte már közhelyszámba megy arról okoskodni, hogy a virtuális valóságban a tér és az idő jelentése bizonytalanná vált. Mostanra már az sem túlságosan meglepő felismerés, hogy az önmagát orvostechnikai eszközökkel reprodukálni képes ember Isten szerepében talán újraírja a teremtés ősi mítoszát.
De vajon újra kell-e definiálnunk olyan fogalmakat is, mint az érdekérvényesítés, a társadalmi igazság és igazságtalanság, az esélyegyenlőség? Hogyan hatnak a technikai találmányok az emberek közti kapcsolatokra, a családszerkezetre és az életmódra? Az információ egyetemes hozzáférhetőségének tükrében értelmes lesz-e majd privilegizált és kirekesztett csoportokról beszélni?
Arra is keressük a választ, hogy a világhálón való kóborlás és a génmanipuláció mennyiben változtatja meg egyéni és kollektív identitásunkat?
Az ember a saját innovációihoz mindig is ambivalensen viszonyult: legalább annyira megrettent találmányaitól, mint amennyire csodálta őket. A 18. század végi olvasási forradalom, amikor az úrnő és cselédlánya narkózisban együtt falták a korábban elképzelhetetlen mennyiségben özönlő irodalmat, zajos tiltakozásra ösztönözte az egyébként magát felvilágosultnak hirdető értelmiségiek tekintélyes részét. S most, kétszáz évvel később, miként vélekedjünk technikai forradalmainkról? Mit várhatunk a szép új világtól? Jobb lesz-e majd, mint amelyben most élünk, vagy éppen csak olyan? Talán csak az eszközök és a játékszabályok változnak?