Lust Iván: Agydoktorok és a lélekgyógyászat

Őrült vagy zseni? Elmebeteg vagy bűnöző? Féljünk tőle, vagy tiszteljük? Sajnáljuk és gyógyítsuk, vagy ítéljük el és büntessük? Ilyen és ehhez hasonló blikkfangos kérdésekkel és történetekkel régóta találkoznak a bulvársajtó olvasói. Mostanában új szenzációk bizsergetnek bennünket. A tudományos haladás szorongásaink, depresszióink és egyéb szenvedéseink gyors és egyszerű megszüntetését ígéri.

Értelmet az életnek! Az élet több is lehet… Újra hív az élet! Biztos kiút. …és a szunnyadó szellemi energia felszínre tör! A felsoroltak nem egy új vallási szekta jelszavai, hanem pszichés betegségekre ható gyógyszerek hirdetései. A pszichiátria újdonságairól szóló nemzetközi beszámolókban tünetekről és a tünetet befolyásoló molekulákról van szó. Az emberi szenvedés genetikailag kódolt, agyi anyagcserezavar képét ölti. A lélek, a psziché, a pszichológia tárgya, - és maga az ember - már nem jelenik meg ezeken az oldalakon. Úgy látszik, a modern pszichiátriának nincsen mondanivalója az emberről.

A dolgok jelen állása szerint a lélekgyógyászat (pszichi - átria) elnevezést indokolatlanul használó pszichiátria magát egyre inkább agy-gyógyászatként határozza meg. Mi pszichológusok és pszichiáterek azonban mégis csak emberekkel foglalkozunk, emberi kapcsolatokban végezzük munkánkat. Az ehhez szükséges tudást pedig még ma is a lélekgyógyászat, a pszichoanalízis és a pszichológia területén találjuk meg.

Mit ígér a pszichoanalízis és mit ígérnek a pszichoterápiák az ezredfordulón? Erről fog szólni az előadás.

Merényi Márta (mozgás és táncterapeuta, OPNI): A mozgás- és táncterápia szemlélete

Az előadás a mozgás- és táncterápia világába próbál betekintést nyújtani. Az elemi testi érzetek és a lelki jelenségek közti összefüggések különféle tapasztalati és elméleti megközelítéseit taglalja. A mozgás- és táncterápia egyik alapkérdésének tekinti az úgynevezett testtudati munkát, és ezt kiemelten elemzi.

Mészáros Judit: Ferenczi Sándor hatása a pszichoanalízis budapesti iskolájára és az emigráció

Ferenczi Sándor a Freuddal történt találkozását követően (1908) a pszichoanalitikus mozgalom egyik legjelentősebb képviselője lett. Sokoldalú érdeklődése, irodalmi kapcsolatai és mélyen liberális szemlélete lehetővé tette, hogy az általa alapított Magyar Pszichoanalitikai Egyesület (1913) a korszak egyik legjelentősebb szakmai csoportjává váljon. Ferenczi ráirányította a figyelmet a kapcsolat fontosságára, mind a pszichoterápia eredményessége, mind a gyermek korai fejlődése szempontjából.
1918-ra Budapest kész volt arra, hogy az európai pszichoanalízis központja legyen.
Milyen tényezők alakították a magyarországi pszichoanalízis sorsát, kik vitték tovább a budapesti iskola szemléleti sajátosságait, és hogyan hatott a magyar analitikusok emigrációja a modern pszichoanalízis és pszichoterápia fejlődésére? Ezeket a kérdéseket járja körül az előadás Ferenczi személyén, tanítványai tevékenységén és a nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom működésén keresztül, a korai ötvenes évekig.

Mórotz Kenéz (EU-TEAM HUMÁN BT): A kognitív viselkedésterápia az ezredfordulón

Mintegy fél évszázados története során a viselkedésterápiás mozgalom kezdeteit jellemző szemléleti és módszertani szigorúság - s tegyük hozzá: egyoldalúság - fokozatos oldódása tapasztalható. A kezdetben döntően csak a manifeszt viselkedésre irányuló intervenciók helyét egyre inkább átvették a viselkedés belső reprezentációját is egyenrangú változóként kezelő terápiás megközelítések. Az eredmény a kognitív-viselkedéselvű módszerek rendkívüli, s egyre több tüneti változót és állapotot lefedő gazdagodása. Kétségtelen az is, hogy eközben kissé elhalványult az a - korábban sem mindig teljes fedezettel jelentkező - igény, hogy mind a befolyásolni kívánt jelenség magyarázatában, mind a befolyásolás módszerének kialakításában szigorú tanulási törvényszerűségeket érvényesítsenek. Nem csökkent viszont az az igény, hogy keressék a tüneti kép tanulástörténetét abból a szempontból, hogy felfedjék a tüneti kép befolyásolható változóit, s ezekhez bizonyíthatóan működő terápiás változókat rendeljenek. E törekvés során a kognitív viselkedésterápia egyre több módszert volt képes integrálni, s véleményünk szerint komoly eséllyel pályázik arra, hogy a különböző pszichoterápiás megközelítések integrációjának foglalatává válik.

Németh Attila: Játék határok nélkül. (A kóros játékszenvedély)

"Mindnyájan tudjuk, hogy a túlzásba vitt jó dolog - rossz dolog"
(Todd G. Bucholz)

Az utóbbi 15 évben gombamódra elszaporodó nyerőautomaták, játéktermek, kaszinók hatására ugrásszerűen megnőtt a kóros játékszenvedélyben szenvedők száma. Amerikai adatok szerint a lakosság 1-3 %-a szenved élete során ebben a - kémiai addikciókhoz sokban hasonlító - kórképben, amely nem csak a beteget, hanem a környezetét is súlyosan érinti. A betegek gondolkodása, életvitele beszűkül a szerencsejátékra, belekerülnek egy önpusztító "ördögi körbe", melynek során nem csak pénzüket és emberi kapcsolataikat, de életüket is elveszthetik. A játékszenvedély hátterében - más pszichiátriai kórképhez hasonlóan - genetikai, neurobiológiai és pszichológiai tényezők szerepe mutatható ki. A kutatások az agyi jutalmazórendszer öröklött deficitjét igazolták, amely a dopamin 2 receptor (DRD2) A1 allél jelenlétéhez kötött. A DRD2 A1 allél a kóros játékszenvedélyen kívül szignifikánsan gyakrabban fordul elő drogbetegeknél, nikotinfüggőknél, kényszeres evőknél, Tourette szindrómában és figyelemzavaros hiperaktív gyermekeknél. A DRD2 A1 allél jelenléte önmagában még nem jelent betegséget, de lényeges hajlamosító tényezőnek tekinthető. Neuroanatómiailag a nucleus accumbens, a ventralis tegmentalis area és a homloklebeny érintett. Neurokémiailag elsősorban a dopamin és az opiát rendszer szerepe emelhető ki. Pszichológiailag e betegekre az ingerkereső magatartás, az unalomérzés, az alacsony önértékelés és a magányosság jellemző, ami jól összehozható a jutalomhiányos szindróma neurobiológiájával. A betegek gyógyítása nagyon nehéz, komplex feladat - csak a megfelelő kudarctűrő képességgel rendelkező terapeutáknak javasolt.

Nógrádiné Várhalmi Judit: Mentális egészség szociológiai összefüggései, avagy: aki a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja.

Halotti bizonyítványba még soha nem írták bele, hogy a halál oka a túlszeretés, vagy éppenséggel a kielégíthetetlen szeretetéhség. Noha a szeretet is lehet pusztító, senyvesztő, önző, zsaroló, rossz. Férfi és nő közötti viszony legalján nem a féktelen önzés, az egymás melletti folyamatos elbeszélés és a rettenetes magány lappang.
A függés és az együttfüggés ma már nem korlátozódik az alkoholra, a kémiai anyagokra. Magában foglal minden rögeszmés kényszerességet, túlzásba vitt dolgot vagy viselkedést. A szélsőségesen merev életvezetés, a különféle függőségek, a családon belüli és kívüli erőszakok megbetegítik az egész családot. Amíg a függő/dependens a saját maga addikcióival kínlódik, addig a kodependens/együttfüggő kénytelen még a dependens problémáival is bajlódni. Olyan ez mint amikor két ember, a vízből mentés közben, az egyik a víz alá nyomja a másikat.
Kellő önismerettel, megfelelő technikák elsajátításával és szakember segítségével meg lehet szabadulni a kodependencia fogságából, ha megértjük, hogy a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" nem azt jelenti, hogy szeresd felebarátodat - önmagad helyett.
Ajánlott modell szembenálló társadalmi csoportok közötti feszültségek enyhítésére: különböző vallású, vegyesházasságban felmerülő ellentétek, vallási, kulturális különbségek és eltérő szokásokból eredő problémák mentálhigiénés feldolgozására beszélgető csoportok.
Női asszertív tréningcsoport: a résztvevők saját helyzetük reális és tudatos felismerésével, személyiségükben, női és társadalmi identitásukban megerősödve felismerik az életüket befolyásoló ok-okozati összefüggéseket. Tudatosítják céljaikat, önbecsülésük megnő.
Vánkos- mentálhigiénés csoport: a veszteség, gyász, akut krízishelyzet feldolgozására.
Presztisvesztett, alárendelt helyzetbe került, kiszolgáltatott, marginalizálódott, fizikai és lelki inzultusokat elszenvedett bántalmazott férfiak önsegítő csoportja: a tárgyvesztés utáni pánikból feltisztult férfiakból olyan kreatív energiák szabadulnak fel, amelyek a szolidaritáson túl, egymás támaszaivá is teszik a csoporttagokat, informális, működő kapcsolatok alakulnak ki. A csoporttagok képesek lesznek szembenézni környezetük, lehetőségeik és személyiségük korlátaival. Felelősséget vállalnak döntéseikért, mert felismerik és kezelik konfliktusaikat.

Komoly intellektuális, szakmai és szervezési kihívást jelent a különböző célok megvalósításán dolgozó, eltérő szakmát képviselő szakembereknek, amikor megpróbálkoznak a multidiszciplináris teammunkával ezekben a csoportokban.

Oláh Attila: A stressz mint a lelki egészség edzőpartnere

Az előadás az alábbi témaköröket és kérdéseket érinti: Hogyan vértezhetjük fel magunkat pszichológiai eszközökkel a mindennapok megterheléseivel szemben folytatott küzdelemben? Pszichológiailag hogyan immunizálhatjuk magunkat a stressz káros hatásainak a kivédésére? Melyek a legeredményesebb megküzdési stratégiák a stressz különféle formáival (tartós, átmeneti, kezelhető, elháríthatatlan, kár, veszteség, kihívás, fenyegetés) kapcsolatban? Mi a pszichológiai immunrendszer, hogyan működik, hogyan erősíthető a rendszer működési hatékonysága?. Milyen jellemzőkkel írható le a pszichológiai immunitást implantáló szociális környezet? Az előadás saját kutatási eredményeket is ismertetve próbálja megválaszolni a fenti kérdéseket.

Perczel Tamás: A posztszocialista mutáns - a nagyvállalati pszichológia hazai metamorfózisa

A szocialista társadalmi rendszer olyan sajátos gazdasági szerveződéseket hozott létre, amelyekkel csak az ehhez a környezethez idomuló alkalmazott társadalomtudományi képződmények tudtak gyümölcsöző szimbiózisban együttlétezni. Az állandó input éhséggel, egyidejű hiánnyal és fölösleggel jellemezhető az eredményességgel szemben közömbös, de számos nem gazdasági funkciót is kényszerűen ellátó szocialista vállalat olyan nagyvállalati pszichológiai tevékenységet hívott életre, amely minden lényeges sajátosságában egyre erőteljesebben különbözött az ottani társadalmi-gazdasági változásokhoz alkalmazkodó nyugat-európai, észak-amerikai alkalmazott pszichológiai rendszerektől. Ez a különbözőség nem csak a művelt szakterületekre, a figyelembevett elméletekre és használt módszerekre terjedt ki, hanem a pszichológusok szakmai értékorientációjára, attitűdjeire, identitásjellemzőire is.
A várakozással ellentétben a "gazdaállat" kimúlása nem vonta maga után ezeknek a sajátos pszichológiai alakulatoknak a pusztulását is, hanem figyelemreméltó alkalmazkodóképességről tanúskodó radikális változtatások egész sorát produkálva a nagyvállalati pszichológiai képződmények populációja olyan új egyedeket hozott létre, amelyek a posztszocialista élőhely sajátosságait éppen olyan eredményesen használják ki, mint elődjeik a szocialista szisztémáét. Ez a változás természetesen az érintett pszichológusok szakmai tevékenységének átstruktúrálódását, szakmai én-azonosságának módosulását is maga után vonta. Szervezetelméleti és alkalmazott pszichológiai szempontból egyaránt releváns kérdés, hogy mi a módosulás következő állomása, ha Magyarország az EU tagjaként regionális interface szerepet vállal az Unión kívüli Kelet-európai nagyvállalatok bekebelezésében és átalakításában.

Pilling János: Halálközeli élményeket átélt emberek világ- és túlvilágképe

A klinikai halálból visszatért emberek szemlélete, gondolkodásmódja jelentősen megváltozik a halál közelségének megtapasztalása után.
A változások két csoportba oszthatók: az elsőbe az énkép, a többi ember megítélése és az élet értékeinek szemlélete tartozik. Ezek módosulása (kisebb-nagyobb mértékben) mindazokra jellemző, akik tudatában vannak, hogy ők klinikai halottak voltak - függetlenül attól, hogy ennek kapcsán volt-e halálközeli élményük. A változások másik csoportját a halálról, a túlvilágról, az Istenről és a vallásról alkotott vélemények módosulása képezi. Ezek a változások elsősorban azokra jellemzők, akik a klinikai halál során halálközeli élményt is átéltek.
Az előadás - szakirodalmi leírások és az előadó saját vizsgálatai alapján - bemutatja, és beszámolókkal illusztrálja a különböző változások jellegzetességeit. Az előadás felhívja a figyelmet az utóhatások kevésbé vizsgált területeire - különös tekintettel a negatív hatásokra -, és ismerteti a pozitív utóhatások néhány pszichoterápiás felhasználási lehetőségét is.

Pintér Gábor: A mentálhigiéné elmélete és hazai gyakorlata

A mentálhigiénét interdiszciplináris szemléleti és tevékenységrendszerként foghatjuk föl, amelyben a klinikai lélektannak - a mentálhigiéné jellegéből, vállalt feladatából eredően- a felhasznált elmélet szempontjából jelentős szerep jut. A mentálhigiénés tevékenységek egy része is a klinikai lélektanban már régen alkalmazott módszerek ismeretét és gyakorlatát igényli, sokszor hasonló, sok esetben módosított formában.

A pszichológus (klinikai szakpszichológus) az egészséges és kóros lelki működések, a személyiségszerveződés, a viselkedéstanulmányozás, a kommunikáció szakembere, s mint ilyen, vitathatatlanul illetékes a mentálhigiéné területén. Kívánatos, hogy megfelelő munkamegosztásban, kompetenciájának megfelelően működjék együtt más szakmák képviselőivel.

A mentálhigiéné elméleti kérdéseit, fogalmait, sokszínű gyakorlatát és a képzés szükséges elemeit a Pszinapszis céljainak megfelelően főképp a pszichológus szemszögéből kívánjuk elemezni.

Pléh Csaba: Természet, kultúra, társadalom: Az evolúciós pszichológia nyújtotta távlatok
pleh@edpsy.u-szeged.hu

Az előadás háromféle vélt szakadékból indul ki. A lélektan hagyományos értelmezéseiben a biológiai és a társadalmi, az individuális és szociális ember, valamint a szellemi értékek követése és a tények világa között egyaránt vélelmezett szakadék van. Az utóbbi évtizedben körvonalazódott evolúciós pszichológiai gondolkodás provokatív új szintézist ígér itt. A pszichológia hagyományos feladatkijelölése felől tekintve célja az egyéni gondolkodási és érzésbeli folyamatok, a reprezentációk és érzések rendszerének elhelyezése ezek biológiai kibontakozásában, ugyanakkor felteszi, hogy maga az egyéni mentális rendszer mind eredetében, mind működésében szociális jellegű, s a szupraindividuális értékekre irányulás a rendszer működésének általános jellemzője. A reprezentációs rendszerek keletkezése jól illusztrálja az evolúciós ihletés megújulását. A nyelv elsődleges funkciójával kapcsolatos újabb elméletek a kapcsolati mozzanatra helyezik a hangsúlyt (Dunbar), számos felfogás a referáló és narratív funkciókat egyenesen másodlagos ráértésként vezeti le (Mithen). Ugyanakkor maga az emberre jellemző megismerési architektúra is új megvilágításba kerül: a sajátosan emberi gondolkodásmódok úgy jelennek meg, mint az epizodikus reprezentációktól a már "osztott", szociális jellegű mimetikus és elbeszélő leképezésen át a külső emlékezeti rendszereket is használó megkettőzött rendszerekig vezető út végső állomásai (Donald). Ezzel az evolúciós gondolkodásmód kapcsolatot teremt a kultúra és a kulturális variábilitás kérdéskörével is.

Polcz Alaine: Veszteségek feldolgozása, gyász

A halállal, gyásszal kapcsolatos rítusok, szokások tükrözik egy ország, egy etnikum, egy réteg kultúráját, szellemiségét, gazdasági helyzetét, társadalmi struktúráját. Korunk halál-, veszteségtükrének jellegzetességeit kívánom felvillantani, továbbá a mutatkozó változások jellegzetességeit. A régi rítusok halványodása, eltűnése során, a globalizáció hatására, a lokális kultúrák háttérbe kerülésével alakul az új rítus- és szokásrendszer. A szex és a halál tabu lebontása után eluralkodó szex és halál pornó után sor került a veszteség, a gyász tabu bontására. Ezzel és az útkeresés nehézségeivel, jellegzetességével kívánok foglalkozni.

Popper Péter: Van-e pszichológiai értékrend és iránytű?

A pszichológiának nincs sem értékképző, sem értékmegítélő funkciója. Amennyiben mégis értékekkel dolgozik, vagy értékekre hivatkozik, azt más tudományoktól - pedagógia, szociológia, esztétika stb. - kölcsönözte, s lényegében idegen testként van jelen a pszichológiában.
Ugyanakkor a harmadik évezred felé közeledve megfigyelhetők jelentős, de értékítélettel nem illethető változások. Az egyik az, hogy a gyermeki gondolkodás fejlődésében, az absztrakt fogalmi megértés mellett, egyre nagyobb tért hódít a strukturális vizualitás mint orientációs faktor.
A másik valóban a társadalmilag elismert értékekhez kapcsolódik, nevezetesen a formális és az informális értékorientáció gyorsütemű szétválása. Egyfelől a formálisan még létező, hagyományos, de egyre inkább anakronisztikussá váló értékrend. Másfelől a valóságban használatos, már halványan körvonalazható, de udvariasan átmeneti értékválságként bemutatkozó új kultúra-értelmezés és erkölcsi normarendszer.
A pszichológia rosszallása vagy helyeslése ebből a szempontból érdektelen, ha létezni akar, akkor előbb-utóbb úgyis alkalmazkodnia kell mindahhoz, amit a társadalmi fejlődés a lélektudósok megkérdezése nélkül produkált. Dolga pedig lesz elég. A vallás, a hit, a tisztesség, az érvényesülés kríziseivel küszködő új pacientúra, és a hagyományos lelki zavarokkal bajlódók felhős egén még mindig ő marad a reménysugár.

Ranschburg Jenő: A család

"Az elsődleges szocializáció legelső periódusa [...] kétféle módon valósul meg: egyrészt a szülő és a gyermek kapcsolatának "atmoszféráján", a testi és a kommunikatív érintkezés változatos formáin keresztül, amelyek a gyereket igen korai - és tartós nyomot hagyó - interperszonális tapasztalatokhoz juttatják; másrészt a szülők tudatos közvetítésével, vagyis a nevelés folyamatában. Ez utóbbi legfontosabb eszközei kétségtelenül a kondicionálás pszichológiai törvényein alapulnak, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a kulturális értéket hordozó társadalmi szankció a családon belül mindig jutalmazás vagy büntetés formájában jelentkezik" - írja Ranschburg Jenő a Szeretet, erkölcs, autonómia című könyvében. Előadásában a családról hallhatunk értékes gondolatokat.

Szombati Ágnes: Mítoszok amikkel érkezünk
(A fejlődő tudat és a kollektív tudattalan viszonya a jungi lélektani felfogás tükrében)

Jung a kollektív tudattalan és a tudat viszonylatában azt vallja, hogy a tudat az emberiség fejlődése során az előbbiből differenciálódott. Tanítása szerint hasonló folyamat játszódik le egy gyermek tudati életének kibontakozásban megszületése után, amelyről számos archetípusos tartalmat hordozó gyerekkori álom tanúskodik.

Szőnyi Gábor: Csoportanalízis

A csoportanalízis nagyon egyszerű eszközzel, a szabad verbális kapcsolódással dolgozik. A létrejövő lélektani tér és folyamat áttekinthetetlenül bonyolult, sokszoros kihívást jelent. A csoportanalízis kapcsán sűrítetten, pőrén jelennek meg a csoporthelyzettel, a pszichoanalízissel, a terápiával és kontextussal kapcsolatos problémák. Előadásomban bemutatok egy csokrot a vonatkozó félelmekből, fenntartásokból, s jelzem azok természetes hátterét.
Fejlődés-lélektanilag a csoport-helyzetekhez való kapcsolatunknak saját menete van, amit az egyénlélektan ritkán tárgyal, s amiből tipikus konfliktusok eredhetnek.
Az analízis kommunikációs szempontból széli helyzet, ennek összes ütközésével, ambivalenciájával.
A csoport egyén-lélektanilag érthetetlen, szemléleti váltást kíván.
A terápiás folyamat a csoportban a terapeuta helyét és szerepét nyilvánossá, áttetszővé, korlátozott hatásúvá teszi, ami ennek a bizonytalanságnak a kezelését központi kérdéssé teszi. (magyarázhatom, de csak korlátozottan érthetem)
A különböző csoportformák (nagyságok) a társas létezés részei. Egy csoport és folyamata nem érthető anélkül, hogy reflektálnánk a kontextusra, amiben működik. (rendszerszemlélet megúszhatatlan)

Az analitikus csoport, éppen technikai egyszerűsége folytán, alkalmas a csoporthelyzet és folyamat alapvető megértésére. Terápiás módszer, de szemlélete sokat segít a szervezeti folyamatok értésében és kezelésében.

Virág Teréz: Kreatív alkotás a felnőttkorban

Ismeretes, hogy Hermann Imre egyik kutatási területe a tehetség kialakulásának pszichoanalitikus megközelítése volt. Megfigyelése szerint a kreatív, tehetséges gyerekeket nagyon korán foglalkoztatni kezdi a halál, az elmúlás gondolata. Úgy tűnik, a haláltudat fontos feltétele a tehetség kibontakozásának. Az elmúlással, a halállal az ember ''reális félelmén" a "halhatatlan alkotás" képes szellemi szinten felülemelkedni.
E felfokozásban a kreatív alkotás traumafeldolgozási kísérlet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenki képes művészi vagy tudományos kreativitásra - trauma elaborációra. Ehhez még tehetségnek kell társulnia. A tehetséget Hermann Imre végső soron született, biológiai adottságnak tartja.
Az előadás konkrét élettörténetekkel kívánja a felnőttkori alkotási folyamatot megközelíteni.
Kitér Freud Leonardo-, Hermann Bólyai- és Semmelweis-tanulmányára. Saját gondolataim alátámasztására Primo Levi, Kertész Imre és Mérei Ferenc alkotó tevékenységét kívánom párhuzamba állítani élettörténetük traumás élményével.
Az előadás nem tér ki a természettudományos, technikai alkotások pszichoanalitikus megközelítésére, kizárólag művészi és pszichológiai tárgyú alkotó folyamatokat érint.