Susan Forward: Mérgező szülők

Az amerikai családterapeuta pszichológusnő könyve tudatos provokáció. Már a címben siet háborút hirdetni azon szülők ellen, akik gyermeküket valamilyen módon megakadályozták az őket megillető, önálló és önmagáért felelős életvitel kialakításában.

Susan Forward - nevéhez méltó módon - kerülőutak nélkül ront neki a kultúránkban tabuként jelen lévő, \\\"szent és sérthetetlen szülő\\\" mítoszának. A szülői tekintély abszolútumának kétségbe vonása után szabadulhatunk csak meg szerinte azoktól a terhektől, melyeket gyermekkorunk óta cipelünk magunkkal. A mérgező szülőktől kapott \\\"csomag\\\" súlya ugyanis általában elkerüli figyelmünket; tartalma fokozatosan és láthatatlanul fejti ki bénító hatását.

Életünk jelentős része telik el a szüleinkkel való egymásra utalt kapcsolatban. A \\\"legjobb családban is\\\" eljön azonban az idő, amikor e kapcsolat fokozatosan és - ideális esetben - véglegesen bomlani kezd. Nagyon sok ember kerül ki valamilyen módon megtört lélekkel e helyzetből, mégis megdöbbentően kevesen vannak azok, akik felnőttkori problémáikat kapcsolatba tudják/merik hozni egykori szülő-gyerek viszonyukkal. Legtöbbünk egyszerűen nem lát rá e kritikus témára, a szülő kényszerű idealizálása miatt.

Ez a helyet például a szülői alkoholizmussal is, mely a családon kívüliek elől annyira titkolható, mint egy dinoszaurusz a nappaliban. Egyes családok hajlamosak azonban a látszat-biztonság fenntartása érdekében ezt egyszerűen nem észrevenni. Az áldatlan állapot pedig ily módon szentesítve marad fenn - és tesz tönkre életeket.

A könyv azokról a belénk nevelődött, torz szülői véleményekről, attitűdökről szól, melyek még kiskorunkban váltak belső meggyőződéseinkké, ha úgy tetszik rögeszméinkké. Sérült önértékelésünk alapjai gyakran ezek az önbeteljesítő kudarc-jóslatok.

A negatív üzenetek skálája széles, a szimpla ridegségtől, elhanyagolástól, veréstől kezdve a rafinált szülői manipulációkig. Olyan súlyos dolgok szerepelnek a bűnlajstromban, mint a gyermek önállóságérzésének tudatos aláásása, vagy a gyermek életébe történő állandó szülői beszivárgás (\\\"mellékszereplő vagyok a saját életemben\\\"), netán a szülő saját életének felelősség-átruházása a gyerekre (\\\"apám/anyám életének főszereplője lettem\\\"). A jellegzetesebb lélekbe gázolás-típusokról gazdag tapasztalati anyagon alapuló áttekintést ad a szerző.

A továbblépés feltétele a szülőkhöz való kritikátlan lojalitás feladása. Ezután foghatunk csak hozzá, hogy tudatosítsuk, majd feldolgozzuk a múlt értelmetlen, káros szülői üzeneteit.

A könyv segít szembenézni a szüleinkkel való közös múltunk árnyékos oldalaival, hogy rádöbbenhessünk bizonyos szülői üzenetek máig tartó kihatására a mindennapi félfelnőtti életünkre. Radikális címe ellenére azonban nem kiállt bosszúért a szülői tévedések megtorlására. A felismerés félig-meddig gyógyulás is, a felfedezés mindenesetre kezelhetőbbé teszi az eddig homályba burkolódzó összefüggéseket, hosszabb távon pedig hozzásegít talán egy tehermentesített, ténylegesen felnőtti léthez.

Önmagában is figyelemreméltó, hogy a szülő-gyerek kapcsolat évszázados témájában ma valaki egy egész kötetnyi érdekességgel képes előállni. Ennek egyik magyarázata egyfelől az lehet, hogy a könyv egyértelműen a mérgező szülők gyerekeinek szól, nem pedig valamiféle nevelői kézikönyvként próbál ideális szülőket teremteni. Másik oka pedig az, hogy a szerző saját praxisából válogat megtörtént eseteket; elméleti eszmefuttatások helyett ezeken keresztül mutatja be a leirt problémákat és lehetséges megoldási módjaikat.

A könyv elolvasása igényel egy kis bátorságot azok részéről, akik évtizedes problémáik mögött szülői \\\"segédletet\\\" sejtenek.
Mégis: jobb későn, mint soha.

Bertényi Gábor
2000. december