(A beszélgetés eredetileg virtuális volt: elektronikus levelek váltásával zajlott. Ez az írás az eredeti levelek szerkesztett változata.)
Keleti Kata: A jelenlegi gazdasági rendszer alapvető jellegzetessége, hogy az ember szakmájától független áruba bocsátja magát. Napjainkban teljesen elfogadott pl., hogy a sportolókat, tudósokat, mérnököket, orvosokat, számítástechnikusokat nyíltan adják-veszik. Ez alól még a magánéletnek nevezett intim szféra sem kivétel. A prostituáltak is ennek megfelelően adják el a szolgáltatásaikat.
Engem elsősorban az érdekel, hogy a szexuális szolgáltatásban részt vevők társadalmi megítélése változzék. A különböző helyeken közölt interjúk nem tárják fel az emberi aspektusokat, a lelki tényezőket, és ha igen, csupa negatív megállapítással találkozni, mintha ezek az emberek mind sérültek, vagy perifériára szorultak lennének és csak a gazdasági kényszer sodorná őket erre a pályára. A lányokkal kapcsolatban hagyományosan említett erőszak és kényszerítés szerintem megkérdőjelezhető.
Szilágyi Vilmos: Nem tudom, milyen alapon kérdőjelezhető meg a prostituált lányokkal kapcsolatos erőszak és kényszerítés, holott a bizonyítékok és adatok tömkelege szól emellett. Igaz ugyan, hogy van egy szűk réteg, amely "önként és szabadon" adja el pénzért szexuális szolgáltatásait, de ez nem jellemző.
KK: Gondoljuk csak végig, mit jelent a kényszerítés! A legtöbb ember, hacsak nem született milliomosnak bizonyos fokig kényszer hatása alatt áll, mert különben lehet, hogy éhen halna. Nem gondolom, hogy pl. minden fiatalnak az a vágya, hogy egy gyorsétteremben árulja a hamburgert napi 8 órában 250 Ft-os órabérért. Van egy szűk réteg, aki önként és szabadon választja ezt, mert szereti, de a többség utálja. Azért is olyan nagy a fluktuáció. Ezt nagyon sok foglalkozásról el lehet mondani. A legtöbb ember nem azzal foglalkozik, amit szeret, mert erre nincs mindenkinek módja és lehetősége.
SzV: Azért aki ismeri a prostituáltak pszichológiai vizsgálatának adatait, aminek elég nagy szakirodalma van, az tudja, hogy kevés kivételtől eltekintve személyiségük többé-kevésbé sérült, torzult. Elsősorban nem ilyen jellegű gazdasági kényszert kell az okok közt keresni, hanem egyéb motívumokat.
KK: Ezeket a vizsgálatokat valóban nem ismerem. Azonban a tapasztalataim teljesen mást mutatnak. Talán ha más foglalkozási ágakban végeznének kutatást arról, hogy mennyi a sérült ember, lehet, hogy az összehasonlítás eredménye meglepő lenne. Ha viszont valakit a társadalom ártatlanul kivet és a bűnözők közé sorol, legalább ilyen kárt és lelki sérülést okozhat.
Elgondolkodtató szerintem, hogy a “szocializmusban”, amikor mindenkinek volt lehetősége dolgozni, sőt kötelező volt, voltak olyanok, akik ebből éltek. Számomra ez azt jelenti (és ezt a saját tapasztalataim és másokkal folytatott beszélgetések megerősítik), hogy vannak emberek, akik az átlagosnál jobban szeretik az erotikát, sőt vannak kifejezetten erre született emberek. Ha pedig ez így van, akkor nem látom be, hogy miért nem hasznosíthatják szakmaként tudásukat, amikor erre óriási igény is van. Sőt ezek az emberek másokat is taníthatnának, (mint ahogy nap mint nap teszik is), akik kevésbé tehetségesek. Éppen úgy, mint ahogyan a fodrászokat, cipészeket és más szakmákban dolgozókat is a legjobb, legtehetségesebb mesterek tanítják.
Milyen alapon mondjuk az ilyen tevékenységet károsnak? Nemhogy kárt nem okoznak, hanem hasznot hajtanak. A társadalomra nem a prostitúció veszélyes, hanem annak tiltása, mert ártatlan embereket sodor a bűnözők világába.
SzV: Az előző rendszerben ugyan valóban voltak nők, akik ebből szereztek több-kevesebb (mellék)jövedelmet. Azonban összehasonlíthatatlanul kevesebben, mint a manapság. Továbbá akkor is részben a különböző (nemcsak gazdasági) kényszerek miatt, részben pedig a luxusigények és gyors pénzszerzés miatt csinálták. Voltak aztán rajtuk kívül a "nimfománok" és promiszkuusak, akik minden kínálkozó alkalmat megragadtak a nemi kapcsolatra, de nem pénzért. Naiv ideológiának (sőt, öncsalásnak) tartom, hogy a prostituáltak az átlagosnál jobban szeretik az erotikát. Ebből az következne, hogy élvezik a gyakori szexet és ki is elégülnek. Tévedés továbbá, hogy a "társadalom" a bűnözők közé sorolja a prostituáltakat, s ezért lesznek lelkileg sérültek. A hivatalos állásfoglalás és a szakemberek szerint nem a prostituáltak a bűnözők, ők inkább áldozatai azoknak, akik oda juttatták őket.
KK: Valójában a lányok egy része áldozatnak tünteti fel magát. Ennek szerintem két oka van. Egyrészt egy prűd társadalomban kimondani, hogy valaki az átlagosnál jobban szereti a szexet nem túl kedvező. Másrészt az áldozatot mindenki sajnálja és így igazolni lehet a magasabb árat és mérsékelni lehet a társadalmi kirekesztettséget.
SzV: Ez enyhén szólva szamárságnak tűnik! Naiv gondolat az is, hogy az a prostituált, aki nem szereti a szexet, nem marad sokáig a pályán. Legtöbben ugyanis szeretnék otthagyni ezt a "pályát", de nem képesek rá.
KK: Igen. Rengeteg embert ismerek, akik különféle okok miatt szeretnék otthagyni a munkahelyüket, mert elégedetlenek. Nem sikerül nekik és nem azért, mert nem lehet, hanem esetleg az igényeiket kellene alacsonyabbra szállítani, vagy más áldozatot kellene hozni, amire tényleg nem képesek, vagy csak egyszerűen nem akarják azt. Ez a mese, hogy otthagynám, de nem sikerül, mert mások megakadályoznak, vagy kényszerítenek szintén azok közé az eszközök közé tartozik, ami a sajnálatot vált ki az emberekből.
Ami pedig a kielégülést illeti: ismét érdekes lenne egy olyan összehasonlítást végezni, hogy vajon az átlagos lakosságban a nők és a férfiak milyen arányban jutnak el partnerükkel a kielégüléshez, vagy mennyire elégedettek partnerükkel. A tapasztalataim szerint rengeteg nő és férfi szenved a nem kielégítő szexuális élet miatt.
SzV: A prostituáltak többnyire nem tudnak és nem is akarnak kielégülni ügyfeleikkel: nem ezért, hanem a pénzért árulják szolgáltatásaikat. Ritka kivétel, hogy egy férfi "szimpatikus a nőnek", s akkor valamennyire ő is élvezi az együttlétet. Ám legtöbbször inkább csak megjátssza ezt.
KK: Igen, mint ahogyan a nők egy jó része megjátssza a házasságban, vagy tartós partnerkapcsolatban az orgazmust. Legfeljebb ők nem olyan tehetségesen, mint a hivatásos szeretők.
Érdekes, hogy a férfiak csak a prostituáltat tartják árucikknek, de a saját feleségüket nem, akinek sokszor egy életen keresztül az összes jövedelmüket odaadják a gyerekszülésért és a szexuális érintkezésért. Nem. Szerintem azok, akik a hivatásos szeretőt nem tisztelik, azok a nőt, mint embert nem tisztelik.
El kellene azon gondolkodni, hogy vajon a tiltás és büntetés a jó megoldás? Számos példa mutatja, hogy a tiltás a bűnözéshez vezet. A tiltás egyébként maga a reklám.
SzV: Tény, hogy a tiltás és büntetés nem jó megoldás. Persze nálunk (mint Hollandiában is) már nem tiltják és nem büntetik, de érdemben nem is tesznek ellene semmit (pedig sok mindent lehetne: felvilágosítás, nevelés stb.)
KK: A prostituáltak szerintem nem tekinthetőek társadalmilag lecsúszott személyeknek, áldozatoknak. Inkább olyanokról van szó, akik az átlagosnál jobban szeretik a szexet, és ezért választják ezt a munkát. Ami a fluktuációt, elégedetlenséget és egyéb negatív jelet illeti: könnyen hasonló arányokkal találkozhatunk más szakmákban is.
SzV: Szép elképzelés lenne, ha a számos szociológiai és pszichológiai vizsgálat nem épp az ellenkezőjét mutatná. Lehet, hogy vannak olyan prostituáltak, akik szívesen csinálják azt, amit csinálnak, a többségük azonban mégiscsak kényszer hatására és lelki sérülések következtében jut erre az útra.
2001. január |
