|
|
| Attól még, hogy szőke, nem biztos hogy buta |
Miért teljesítenek rosszabbul az iskolai teszteken a fekete diákok, mint a fehérek? És miért teljesítenek rosszul nálunk a roma gyerekek? Eddig csak azt tudtuk, hogy azért, mert a többség viselkedését befolyásolja az előítéletük. Van itt azonban még valami. |
Az egyik vizsgálatban 40 fekete és a 40 fehér fiatal minigolfozott. Egy részük abban a tudatban élt, hogy a szakemberek a “természetes, veleszületett képességeket” vizsgálják, míg a csoport másik fele azt hitte, hogy a játék célja a “stratégiai gondolkodás” tanulmányozása. A két különböző felvezetés után a diákok nem tettek mást, csak játszottak. A játék meglepő eredményt produkált. Abban a csoportban, amelynek tagjai úgy tudták, hogy a “természetes képességeik” mérettetnek meg, a fekete diákok sokkal jobbak voltak, mint a fehérek. A másik csoport, melynek tagjai úgy tudták, hogy a vizsgálat a “stratégiában való gondolkodásra” vonatkozik, a fehér diákok sokkal jobban teljesítettek.
A vizsgálat tanulsága szerint, ha egy embernek felhívják a figyelmét egy rá vonatkozó negatív sztereotípiára, pl. “a fehér ember lassan fut”, “a feketék buták a gondolkodáshoz”, az kedvezőtlenül hat a teljesítményre.
Egy másik vizsgálatban a Harvard egyetem 46 ázsiai-amerikai diáklánya egy 12 kérdésből álló nehéz matematikai tesztet oldott meg. A teszt előtt egy részükkel kitöltettek egy kérdőívet, amely az etnikai hovatartozást hangsúlyozó kérdéseket tartalmazott, pl. hányadik generáció óta él a családja az USÁ-ban (általában a harmadik generáció már teljesen amerikainak érzi magát, az ázsiaiak azonban a viszonylag új bevándorlók közé tartoznak). A vizsgálati személyek másik csoportjának pedig egy a nemi hovatartozást firtató kérdőívet adtak, pl. koedukált vagy lánykollégiumban lakik-e. (Az eredmények megértéséhez fontos tudni, hogy Amerikában az a sztereotípia él, hogy az ázsiaiak jók matematikából.) Az ázsiai “örökségükre” emlékeztetettek végül a rendkívül nehéz kérdések 54%-ra feleltek helyesen, míg az a csoport, amelyet implicit módon Barbie elhíresült mondására emlékeztettek, mely szerint ”a matek nehéz”, csupán a kérdések 43%-ra válaszoltak jól.
A sztereotípiák hatását már régóta vizsgálják, de a kutatások általában arra irányultak, hogy mennyire befolyásolja a viselkedésünket a megítélt csoport ismerete. Pl. ha valaki azt hiszi, hogy minden homoszexuális egyben pedofil is, akkor nem fogja rábízni egy homoszexuális emberre egy nyári cserkésztábor vezetését.
Néhány évvel ezelőtt azonban Claude Steel, a Stanford Egyetem pszichológusa rámutatott valami teljesen másra: a sztereotípiák a legnagyobb hatásukat azokra fejtik ki, akikre vonatkoznak. Az annyira ismert, széles körben elterjedt sztereotípiák, mint a “szőke nőkre” és a “szenilis öregekre” irányulók fájdalmasan hatnak a sztereotípia célcsoportjának tagjaira: tisztában vannak vele, hogyan látja őket a társadalom többsége. Ez a kellemetlen tudás annyira erőteljesen hathat, hogy az rontja a teljesítményt intellektuális és más feladatok megoldásában.
Claude Steel es Joshua Aronson (New York Egyetem) eredeti vizsgálatukban arra mutattak rá, hogy az afro-amerikai diákok minden alkalommal, amikor egy nehéz intellektuális feladatot oldanak meg, azzal a fenyegető lehetőséggel szembesülnek, hogy most megerősíthetik a feketék intellektuális kapacitásaval kapcsolatos, széles körben elterjedt feltételezéseket. Az ettől való félelem aztán akadályozhatja a megfelelő teljesítményt. Vizsgálatukban egy nehéz, a verbális képességeket mérő teszt előtt egy általános információkra vonatkozó kérdéssorra kellett válaszolniuk a diákoknak, mint pl. hányadik évfolyamra járnak, milyen szakra, hány évesek, stb. A vizsgált személyek egy részénél azonban a kérdéssor végén egy ráadás kérdés állt: “Melyik rasszba tartozik?”
Az eredmény megdöbbentő volt: a rasszbeli hovatartozás megemlítése jelentősen rontotta a színes bőrű diákok teljesítményét. (Fontos megjegyezni, hogy a rasszbeli hovatartozásukra nem emlékeztetett diákok eredménye nem tért el a fehér diákokétól.)
Nagyszámú vizsgálat mutatott rá a negatív sztereotípiák teljesítményt károsító hatására. Mit lehet hát tenni ez ellen? Ki kell használni ennek a jelenségnek a pozitív oldalát, amelyet pl. az ázsiai diáklányoknál figyelhettünk meg. Ha valakinek felhívják a figyelmet egy rá vonatkozó pozitív sztereotípiára, az javítja a teljesítményt. Így tehát a “csak egy buta fekete vagyok” helyett a “Stanford Egyetem diákja vagyok” alapállásból elvégzett feladatnál sokkal jobb teljesítmény várható.
Etényi Zsuzsa
2001. január
|
|
