|
|
| Marihuána adalék |
A közelmúltbeli marihuána körül folyó csata nagyközönség által is követhető része inkább érzelmi, mint tudományos síkon zajlott. Ez érthető is, meg nem is. Érthető, mivel amellett, hogy egy ilyen témában nehéz elvonatkoztatni személyes (és politikai) meggyőződésünktől, sok egymásnak ellentmondó kísérletei eredmény lát napvilágot, érthetetlen viszont azért, mert az utóbbi két évtizedben történtek olyan felfedezések, melyek kétséget kizáróan tisztáznak pár alapvető kérdést a marihuána fő hatóanyagára, a tetra-hidro-cannabiolra (THC) és hatásmechanizmusára vonatkozóan. |
Ami biztos
Az agy sejtjei kivétel nélkül üzeneteket küldenek és fogadnak. Üzeneteiket ingerületátvivő (transzmitter) anyagok segítségével postázzák, vagyis kémiai úton hatnak egymásra. Az agykutatás hőskorában felfedezett, máig legismertebb üzenettovábbító anyagok, a noradrenalin, a dopamin, az acetilkolin, vagy a szerotonin mellett további hetven-nyolcvan transzmittert sikerült azonosítani.
Az üzenet fogadására felkészült molekulák nélkül azonban semmire sem mennénk. Az idegsejtek felszínén és belsejében találhatók olyan speciális fehérjemolekulák, amelyek képesek az üzenet felismerni - ezek a receptorok. Receptorból még többet ismerünk, mint transzmittermolekulából, a morfinnak például öt különböző receptora van az emberi agyban, melyek feladata eltérő: a fájdalomcsillapító hatást, az aluszékonyságot, az eufóriát, a hányingert külön- külön receptorok közvetítik.
A droghatás egyik kulcskérdése az, hogy a központi idegrendszerbe jutott drogok melyik ingerületátvivő anyag termelését befolyásolják, milyen receptorokon fejtik ki hatásukat, és az agy mely részein található sok ezekből a receptorokból. A legtöbb kábítószer, közvetve vagy közvetlenül a dopamin felszabadulást serkenti, - a rendelkezésünkre álló adatok jelentős része a kokainra és az opiodokra vonatkozik, melyek gyors bevitele közvetlenül növeli a dopaminszintet az agy "gyönyörközpontjában", a nucleus accumbensben, illetve a mesocorticolimbikus pályarendszerben, amely az érzelemszabályozásban játszik karmesteri szerepet (mellesleg az alkohol és a nikotin igen hasonlóak e tekintetben). Ezek a kábítószerek erőteljes megerősítőként (egyfajta jutalomként) hatnak, állatkísérletek is bizonyítják, hogy milyen ijesztően hamar és mennyire drasztikusan veszik át a viselkedés irányítását, felülírva olyan alapvető homeosztatikus motivációkat is, mint az éhség, a szomjúság, a szexuális késztetés, vagy az utódgondozás. Szemben a kokainnal, az opiátokkal és legális társaikkal a THC dopaminszint-emelő mechanizmusa nem teljesen tisztázott, de közvetve - a megfigyelhető hangulatváltozás velejárójaként - a THC is emeli a dopamintermelést a nucleus accumbensben, amely egyes kutatók szerint a marihuána addiktívitására enged következtetni.
Saját külön receptora van az agyban a marihuána fő hatóanyagának, a tetra-hidro-cannabiolnak. A marihuána- vagy cannabinoid receptorokat először 1987-ben Matsuda és Bonner írta le, majd pár évvel később Devane és munkatársai megtalálták a THC endogén, vagyis agy által termelt megfelelőjét is. A cannabinoid receptorok nem egyenlően oszlanak el az agyban, nagy a receptorok sűrűsége a hippocampusban, amely elsősorban a memóriafunkciókért felelős struktúra, a neocortexben, amely a magasabb megismerési folyamatokat vezérli, és a mozgásszervezésért felelős kisagyi struktúrákban. A THC veszélyességét csökkenti az az eredmény, mely szerint az alacsonyabb agyi régiókban található alapvető életfunkciókért (légzés, keringés) felelős központokban kicsi a receptorsűrűség - ez a magyarázata annak, hogy THC túladagolásban nehéz meghalni.
A THC zsírban oldódó vegyület, a szervezetbe kerülve szinte azonnal beépül a sejtekbe. Hatása ugyan csak 2-6 órán keresztül "látványos", de maga a THC körülbelül hat napig mutatható ki a vérplazmából, aktív metabolitjai pedig akár harminc napig is az agyban maradhatnak.
Az ingoványos terület
A kísérleti pszichológia módszereinek segítségével a kábítószerrel, így marihuánával előidézett módosult tudatállapot megismerési folyamatokban tapasztalható jellegzetességei is vizsgálhatók. A vonatkozó pszichológiai irodalom tanulmányozása során rengeteg egymásnak ellentmondó eredményt (és az eredményből leszűrt ellentétes következtetést) olvashatunk, ami részben azt tükrözi, hogy a kutató előzetes elvárásai milyen mértékben befolyásolják a kísérlet végeredményét. Bízva az olvasó egészséges szkepticizmusában az alábbiakban olvashat pár többé kevésbé meglepő és nem annyira mulatságos adatot.
A THC -val kapcsolatban leggyakrabban olyan egyszerű jelenségek merülnek fel a köztudatban, mint a rövidtávú memória zavara, a torzult észlelés, vagy a kitartó figyelem zavara. A legtöbb kísérlet a memóriazavarokkal foglalkozott, például olyan kísérleti elrendezésben, ahol a kábítószer-fogyasztó személy egy szigorúan kontrollált mennyiségű THC-t tartalmazó joint elszívása után egyszerűen beült egy TV képernyő elé, ahol szavakat mutattak neki, majd ezután vagy emlékezetből elő kellett hívnia, vagy több szó közül kellett kiválasztania a korábban már látott szavakat. Ezekben a kísérletekben általában kiderült, hogy a THC rossz hatással van a teljesítményre, és a placebo (vagyis THC-t nem tartalmazó) jointot elszívott, józan kontrollcsoport lealázta a kábítószereseket. Hasonló kísérleteket végeztek patkányon is, aminek az az előnye, hogy a patkány agyába "működés közben" is betekintést lehet nyerni mélyelektródák segítségével. Ezekben a kísérletekben a patkánynak valamilyen számára is egyszerű, de késleltetett kondicionálási feladatot kellett elvégeznie, vagyis egy egyszerű asszociáció kialakítása volt a cél. Ehhez használnia kellett rövidtávú memóriáját, de a fentebb már említett hippocampus sejtjeinek működése határozottan megváltozott, a sejtek ritkábban sültek ki, vagyis takarékon működtek - és ez kifejezetten szétzilálta szerencsétlen patkány teljesítményét.
Vannak azonban olyan bizonyítékok is, amelyek arra mutatnak, hogy a THC maradandó károsodást okoz a rövidtávú memória működésében - vagyis nem csak a joint elszívása utáni órákban romlik a THC függők teljesítménye. Egy ilyen kísérletben összehasonlították a pár órája beszívott kísérleti személyek teljesítményét saját, hat szigorúan THC mentes hét utáni teljesítményükkel, és más, teljesen tiszta előéletű személyekével. A hat hét utáni reteszt teljesítmény jobb volt ugyan az első tesztben nyújtottaknál, mindazonáltal messze elmaradt a kontrollcsoportétól.
Másik sokat vizsgált terület a THC figyelmi folyamatokat, elsősorban a kitartó figyelmet módosító hatása. Pilóták szimulátorban nyújtott teljesítményét vizsgálva megállapították, hogy egy joint elszívását követően még 24 óra múlva is kimutatható a figyelmi kapacitáscsökkenés, annak ellenére, hogy a pilóta ebből semmit nem érez.
Az alkalmazott pszichológiai kutatás mellett a gyerekkel foglalkozó, fejlődéspszichológiai laboratóriumok szakemberei is sokat publikálnak a THC és a figyelmi kapacitás kapcsolatáról. A terhesség alatt a magzat keringésébe jutó THC egyik késői hatása lehet kisiskolás korban a fenntartott figyelem zavara. További publikációk szerint a terhesség alatt, vagy a szoptatás során a gyerek szervezetébe került hatóanyag 1 hónapos gyerekeknél lassabb mozgásfejlődést, 48 hónapos gyerekeknél verbális memóriazavarokat okoz.
Végezetül, a THC káros következményei között szokás emlegetni a hangzatos amotivációs szindrómát. Kérdés, hogy az általános semmittevésre való ingerencia közvetlenül a marihuána hatása-e, vagy egyszerűen a marihuána által okozott nyugtató hatás eredménye.
Zárszó és véleménynyilvánítás helyett arra kérem a még motiválható olvasót, kísérje figyelemmel a kutatási eredményeket, tájékozódjon. Kellő háttértudás birtokában akkor sem nehéz indulattalanítania az embernek magát, ha vitára kerül a sor.
Ványai Adrienn
|
|
